Az alábbi cikkben igyekszem választ adni a fenti kérdésekre. 🙂
Amikor megkérdezik tőlem, hogy mi is a coaching, akkor először megpróbálom különválasztani a kapcsolódó területektől, a terápiától, a tanácsadástól és a tréningektől. Majd ezt követően a főbb jellemzőit szoktam elmondani, hogy ez egy fejlesztő módszer és az aktuális elakadások és problémák megoldásához segít hozzá a különböző coaching eszközök által. Ezen kívül lényeges vonása, hogy cél- és jövőorientált, nem a hibákra fókuszál, hanem a lehetőségekre. Számomra rendkívül fontos, hogy olyan biztonságos teret tudjak teremteni, ami támogatja az ügyfelet (továbbiakban coachee) abban, hogy meg tudjon nyílni és önmaga lehessen, ehhez véleményem szerint elengedhetetlen a feltétel nélküli elfogadás és az empátia. Mivel a coaching egy partneri viszony, tehát nincsen benne hierarchia, úgy vélem emiatt kimondottan előnyös lehet a szuperérzékenyek számára.
Szerintem ezek az ülések fejlesztik az önismeretet, a tudatosságot és a belső erőforrásokra támaszkodva segíti hozzá a coachee-t a megoldásokhoz. Ugyanakkor nemcsak az ügyfél önismerete alakul és formálódik, hanem a coach öntudatára is jelentős hatással van.
Ebben a cikkben szeretnék egy átfogó képet adni a coachingról és a későbbiekben majd visszautalni, illetve összekapcsolni a szuperérzékenységgel ügyfél és coach oldalról egyaránt.
“A coaching, mely az elmúlt 25 évben kizárólag a sport területéhez volt köthető, mára az egyik legelterjedtebb fejlesztő módszerré vált, mind a munka, mind a magánélet területén. Manapság a coachok már mindenütt jelen vannak, vagy szakmai nyelven megfogalmazva: a coaching a fejlesztés kulcsszereplőjévé vált.” (Sale & Moynan, 2019, p. 1.)
“Nigel MacLennan professzor így definiálja a coaching fogalmát:
A coaching az a folyamat, melyben egy egyén segít egy másik egyént abban, hogy természetes adottságait kamatoztatni tudja; hogy jól teljesítsen, tanuljon és elérje céljait; hogy tudatosabban tekintsen a teljesítményét meghatározó faktorokra; hogy teljesítménye kapcsán növelje a felelősségtudatot; hogy coacholni tudja önmagát; hogy felismerje és feloldja saját belső blokkjait, melyek megakadályozzák, hogy elérje saját kitűzött céljait.”
(Sale & Moynan, 2019, p. 4.)
Milyen feltételei és céljai vannak a coachingnak?
A coaching jelentős következménnyel lehet az egyén, a csapat és szervezet teljesítőképességére. Ez az oka annak, hogy a szervezetek támogatják ezeket a folyamatokat.
A célok eléréséhez elengedhetetlen az alábbi három feltétel:
- legyen cél
- haladást szolgálóan, pozitívan foglalkozzon vele
- kitartás
A coaching két célja:
- teljesítmény növelés
- fejlődés
(Sale & Moynan)
A coaching széles körben ajánlott, ugyanakkor lényeges, hogy az ügyfelek önkéntes alapon kezdjenek bele a folyamatba. Ez a team-ek és csoportok esetében gyakran nem teljesül. Ami még szintén alapvető, hogy meglegyen a fejlődési igény és az aktív együttműködésre való hajlandóság. Mindkét fél számára egy ideális kiindulópont a nulladik coaching alkalom, mert ott lehetőségük van a szerződéskötésre és a kérdések tisztázására.
A coach és coachee között ideális esetben egy erőteljes bizalmi légkör jön létre, melyben számtalan olyan információt oszt meg az ügyfél, amit lehet, hogy mással nem tesz meg, éppen ezért olyan „ajtók” is kinyílhatnak, amik a kliens számára talán vakfoltok. Steve Chandler és Rich Litvin A sikeres coach című könyvében úgy fogalmaz, hogy
“Mutasd meg az ügyfeleidnek azt, amit nem látnak.
Mondd el nekik azt, amit senki más nem mer a szemükbe mondani.”
(Chandler & Litvin, 2013, p. 31.)
Azt, hogy vajon a coaching nélkül is megfogalmazódtak volna hasonló gondolatok és észrevételek erről leginkább a coachee tud véleményt formálni.
A coaching szemléletű vezetők koncentrálnak és kérdeznek, s arra biztatják a többieket, hogy töprengjenek és cselekedjenek. Az ilyen típusú vezetők támogatólag lépnek fel és hatékonyságra, illetve új ismeretek tanulására serkentik a kollégáikat.
A coachingok során azt valószínűsítjük, hogy az ügyfél birtokolja a probléma megoldásához elengedhetetlen adottságokat, melyhez némi biztatást és segítséget kap. A coach szemléletű vezetés alapja, hogy nem ad tanácsot, hanem rákérdez a kollégánál, mit fog cselekedni. Ha valaki maga jön rá a megoldásra, akkor sokkal inkább magának fogja érezni a produktumot és nagyobb felelősséget is a feladat iránt. A felelősség vállalásra szükséges biztatni őket, hogy ezáltal magabiztosabbak legyenek.
(Starr)
A coaching folyamatok során számomra érdekes élmény megtapasztalni ahogy egy ügyfél megérkezik egy adott témával és elakadásokkal, aztán az ülés alkalmával lehetőség van a biztonságos és bizalmi tér keretei között a problémák mögé nézni és kinyitni, hogy onnan mik kerülnek felszínre. Előfordul, hogy már az első ülés során sikerül egy annyira mély kapcsolódást kialakítani a coachee-val, hogy beenged a mélyebb szintjeire és ezáltal jelentős felismerések születhetnek, az ilyen történések rendkívül különlegesek a számomra.
Hogyan kerülnek szétválasztásra a coach és a coachee érzelmei?
A coachingok során nem csak az ügyfélben képződnek érzelmek, hanem a coachban is.
Lényeges tisztában lenni azzal, hogy a keletkezett érzelem kié, ez akkor jelenthet kihívást, ha vakfoltunkat érinti.
„Az indulatáttétel és a viszontáttétel a pszichoanalitikus terápiából ismert fogalmak, egyben a módszer fontos eszközei is. Az indulatáttétel a kliensnek a terápia során kialakuló érzelmi kötődése terapeutájához.”
(Chrenóczy-Nagy & Csányi)
Az áttétel megjelenése teljesen természetes, mely lehet pozitív és negatív egyaránt.
A kezelési folyamatokban a kliens számára egy régebbi, lényeges személyhez fűződő érzelmi hozzáállását ismétli meg. A viszontáttétel pedig a terapeuta kliens felé keletkező érzelmeit jelenti.
Az emberi kommunikáció egyik ismérve, hogy képesek vagyunk ráhangolódni a másik lelki állapotára és érzéseire, ezt nevezzük empátiának, mely az érzelmi intelligencia egyik lényeges eleme.
Kísérletek igazolták, hogy van bennünk egy ösztönös sugallat arra, hogy a másik érzelmeket mutató arckifejezéseit visszatükrözzük.
(Chrenóczy-Nagy & Csányi)
“Tükörneuronoknak nevezték el azokat az idegsejteket, amelyek képesek a saját testünkben is kivitelezni egy meghatározott cselekvési programot akkor is, ha csak megfigyeljük a másik embert, aki a cselekvést végrehajtja. Ez a rezonanciaviselkedés tudat alatt történik. Az észlelések nemcsak tárolódnak, hanem reakciókat, saját cselekvési késztetéseket, testi, lelki változásokat is el tudnak indítani. Az így észlelt érzelmek képezik az empátia alapját.” (Chrenóczy-Nagy & Csányi)
Az emocionális együttrezgésen kívül a tükörneuronok meglétének köszönhetően jön létre bennünk az intuíció is, vagyis annak a megérzése, hogy mi várható a jövőben. Vagyis egy körülményből tapasztalt részjelenségek elégségesek ahhoz, hogy következtessünk a komplett cselekvéssorra.
“A következtetést a cselekvésvezérlő neuronok által tárolt programok alapján vonjuk le, ezek a programok az egyén korábbi tapasztalatain alapulnak. Ez veszélyes helyzetekben akár a túlélés záloga is lehet. Nem életveszélyes helyzetekben is nagyon hasznos képesség, pl. segít abban, hogy megérezzük másokon, mi a helyzet velük, és akár szavaikkal ellentétben is felismerjük, hogy mi a valódi szándékuk, vágyuk.” (Chrenóczy-Nagy & Csányi)
A fentiek igazolják, hogy tudjuk érezni a másik érzéseit és mindezt ösztönösen tesszük, továbbá az intuíciónknak köszönhetően tovább tudjuk folytatni az észlelt jelenségről történő gondolkodást és megérezni azt, ami esetleg a másikban még nem is tudatosult. Ezen kívül a felismert érzelmek a saját korábbi benyomásainkhoz kapcsolódnak, ezért torzíthatnak is.
További lényeges szükségletek tehetnek még például a bizalom, a csend, a tisztelet, a felelősségvállalás…stb.
A szuperérzékeny emberek egyik erőssége, hogy intuitívak, továbbá az idegrendszerük a beérkező ingerekre rendkívül érzékenyen reagál, ezért ez egy szofisztikáltabb észleléshez vezet. Coaching folyamatban, ha hiperszenzitív az ügyfél, akkor rendkívül jól érzékeli a coach állapotát és azt is, hogy mennyire elfogadó és megértő, éppen ezért a coach-nak lényeges hitelesnek lenni.
Hogyan is kezdődött a szuperérzékenység fogalmának a megalkotása?
A fogalom megalkotója Elanie N. Aron klinikai szakpszichológus, kutató, egyetemi tanár, pszichoterapeuta és író, aki maga is szuperérzékeny. A fokozott érzékenységet, mint személyiségvonást kezdte kutatni. A hiperérzékenységre jellemző tulajdonságok az ő életét is kihívások elé állította, melynek következtében pszichoterápiára járt, ahol a terapeutája a megértése mellett jelezte számára hiperérzékenységét is.
Ezzel kapcsolatban a következőket írja könyvében:
“Néhány alkalom után terapeutám a következőket mondta: “Teljesen érthető, hogy zaklatott volt, hiszen ön rendkívül érzékeny.”
És az mi, csodálkoztam, valami kifogás? Sosem gondolkozott el rajta igazán, mondta, de a tapasztalatai szerint szembetűnő különbség van az emberek ingerekkel szembeni tűrőképességében, és abban is, hogy milyen mélyen élik meg az őket érő jó vagy rossz tapasztalatokat. Szerinte az ilyen fokú érzékenység aligha tekinthető lelki fogyatékosságnak vagy rendellenesség jelének. Legalábbis ezt reméli – mondta -, mivel maga is rendkívül érzékeny személy. Még emlékszem a mosolyára, amivel hozzátette: “Érzékeny, mint a legtöbb ember, akit igazán érdemes megismerni.”
(Aron, 2011, p. 19.)
Az írónő több évig járt terápiára és miután felfedezte saját érzékenységét, elkezdett információkat gyűjteni a témában, azonban alig talált valamit. A közismert pszichiáter Carl Gustav Jung volt az, aki jelentős figyelmet fordított a témára, ő a befelé fordulás tendenciájaként definiálta. Jung valószínűleg szintén hiperérzékeny volt. A munkáinak zöme az introverzióval foglalkozott. Az írónő számára kétséget jelentett, hogy a magába zárkózó viselkedést helytelenül azonosítják az érzékenységgel. Mivel Elaine N. Aron számára nem állt elengedő információ, ezért úgy döntött, hogy kutatómunkába kezd, melyhez az egyetemen, ahol dolgozott, hirdetéseket helyezett el. Ebben olyan embereket keresett, akik saját bevallásuk szerint érzékenyek. A felkérésre számos önkéntes jelentkezett. A kutatásáról a helyi lap cikkezett. Kezdetben mélyinterjúkat, majd tesztet készített, továbbá telefonos felméréseket is végzett. Könyvei saját kutatási eredményeit tükrözik, illetve a képzéseinek, konzultációinak és a pszichoterápiás üléseinek tapasztalatait. A szuperérzékenység terén tett kutatómunkája úttörővé tette.
Milyen egy szuperérzékeny coach?
A hiperszenzitív coachok kiemelkedő előnye a nagy empátia, továbbá mélyen tudnak hallgatni és intuitívak. Szuperérzékenyként rendkívül alkalmasak arra, hogy meglássák mások akadályait.
Öt ok, amiért a legjobb coachok a hiperszenzitív szakemberek Julie Lowe gyűjtése alapján:
1.Kiválóan tudnak hallgatni és mélyre mennek a coaching folyamatokban.
- a felületes beszélgetések helyett a mélyebbeket részesítik előnyben
- alaposan figyelnek a coaching során a részletekre
2. Nagyon figyelnek a másikra és észreveszik a legapróbb jelzéseket is, amelyet a coachee ad, vagyis megnövekedett érzékszervi élességgel rendelkeznek. Egy hiperszenzitív esetében ezek magától értetődőek. Amikor valaki belép egy szobába már akkor számtalan információt kapnak a testbeszéd alapján az ügyfélről. A beérkező információkat szervezetten dolgozzák fel.
3. Nagyon intuitívak, ebből adódóan rendszeresen csak úgy tudják, hogy mit tegyenek, függetlenül attól, nincsenek tisztában azzal, honnan jön az információ. Ezek feltehetően a feldolgozás finomságából és mélységéből jöhetnek. A szuperérzékenyek agya olyan, mint egy számítógép, ami állandóan gyűjti az adatokat és azok mennyisége jóval több, mint az emberek nagy része által fogadott információ. És a beérkező infókat válogatja is, utána pedig összehasonlítja a múlttal és előrejelzéseket ad a jövőről. Ebből következik, hogy gyakran csak tudják, mit is tegyenek vagy hogyan formálódhatnak a dolgok.
4. Empatikusak, vagyis a tevékenységek alkalmával szem előtt tartják mások érzéseit és gondolatait. Egy tanulmány azt mutatta, hogy a hiperszenzitív emberek agyi tevékenysége erősebb empátiát jelez, mint a nem szuperérzékenyeké, továbbá bizonyos területeken is magasabb aktivitást mutatott, mely arra utalhat, hogy tenni szerettek volna valamit a helyzet javítása érdekében.
5. Nagyszerűen tudnak “teret” tartani, mely biztonságos. A mély hallgatás, az erős empátia és az intuíció hozzásegíti őket a biztonságos légkör kialakításához. Az ügyfelekkel történő gyors kapcsolatépítés jelentős előnye a szuperérzékeny coachoknak, mert könnyebben megnyílnak a coachee-k és ezáltal sikerül eljutni az elakadások gyökeréhez, mely komoly változást okozhat.
A fent leírtak nagy felelősséggel járnak. Szuperérzékenyként nem egyszerű létezni, ugyanakkor coachént sokat tud adni az ügyfeleknek az általuk teremtett légkörrel és hozzáállással.
A szuperérzékenység egy kevésbé ismert terület, mely körülbelül harminc éve vált fogalommá, ezért még viszonylag újnak számít. A Magyarországon elérhető irodalma a külföldi szerzők műveiből áll.
Mivel a lakosság körülbelül 15-20%-a érintett, továbbá az állatvilágban is megfigyelhető, ezért nem lehet következetesen hátrányos jellemvonásoknak tekinteni. Bár jelentős kutatás áll mögötte, számtalan szakember még mindig szkeptikus a témával kapcsolatban.
A szuperérzékeny segítők számos olyan személyiség vonással rendelkeznek, amely egy segítő folyamatban kimondottan előnyt jelent, például könnyebben tudnak ráhangolódni a kliensre, magasabb empátiával rendelkeznek, jobban észreveszik a részleteket.
A jövőképet tekintve abban bízom, hogy Magyarországon egyre ismertebb lesz a fogalom és nőni fog az elfogadás a szuperérzékenyek felé. Lényegesnek tartom, hogy egy olyan pszichológiailag biztonságos tér alakuljon ki, amiben az érzékenyebbek megmutathatják a különbözőségeiket, vagyis vállalhatják önmagukat.
Ez utóbbi rendkívül meghatározó, aminek alapfeltétele a megértés és az elfogadás. A hiperszenzitívek számára azért is ideális a coaching, mert az egy partneri viszony, nincsen benne hierarchia.
Mivel a szuperérzékenyekre jellemző a fejlett önismeret és igényük is van önmaguk megismerésére, ezért ideális választás lehet a coaching. Az ülések során különböző felismerésekkel, illetve tudással gazdagodhatnak és lehetőséget kapnak a valós transzformációkra, természetesen ennek elengedhetetlen feltétele az együttműködési szándék és az érzelmi elköteleződés.
A coachnak szükséges odafigyelni arra, hogy (szuperérzékeny) ügyfelét az “itt és most”-ban tartsa, illetve figyelni a határokra és ha úgy ítéli meg, akkor terápiát javasolni a kliensnek.
Ami a folyamat során alapvető, hogy a coachee-t ne hagyja cserben, ezért lényeges figyelnie az intervenciókat, illetve az ügyfél azokra adott reakcióit. Ideális esetben a coach tempója megegyezik a kliensével, ha nem ugyanaz a működése az ügyfélnek és a coachnak, akkor erről érdemes szerződni egymással, hogy az érzékenyebb coachee visszajelzést adhasson.
A coachingban rendkívül lényeges a biztonságos és elfogadó tér kialakítása, ezek megléte esetén a hiperszenzitív ügyfél vállalhatja egyediségét és őszintén meg tud nyílni, ezáltal teremtődik meg a tanulás lehetősége.
Bízom abban, hogy a coaching, mind fejlesztő módszer hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben minél több szuperérzékeny merje vállalni önmagát, a különbözőségeit és ezáltal az emberi értékeikkel gazdagítsák a társadalmat. 🙂
Irodalomjegyzék és hivatkozások:
Sale, J., & Moynan, B. (2019). A motiváció feltérképezése a coachingban. Miskolc: Z-press Kiadó Kft.
Lowe, J. (2022. január 24). Opinion: The Best Life Coaches Are Highly Sensitive People. Forrás: Highly Sensitive Refuge: https://highlysensitiverefuge.com/opinion-the-best-life-coaches-are-highly-sensitive-people/
Chandler, S., & Litvin, R. (2013). A sikeres coach – Hogyan növeld a saját és az ügyfeleid bevételét és hatékonyságát. Budapest: Cor Leonis Kiadó.
Starr, J. (2008). Coach szemlélettel a munkahelyen. Debrecen: Coaching Határok Nélkül Kft.
Chrenóczy-Nagy, J., & Csányi, Z. (2014. május 6). Vajon kinek az érzelme? Forrás: Magyar Coachszemle: https://coachszemle.hu/2014/05/06/vajon-kinek-az-erzelme/
N. Aron, E. (2011). Szuperérzékeny vagyok? Budapest: Sensum Donum.
